Van valami a vidéki tájban, ami már az érkezés pillanatában lelassítja az embert. Ahogy kiszálltok a buszból, megcsap a friss levegő, elhalkulnak a céges csetek, észrevétlenül más tempóba kerültök. Nincs háttérzaj, nincs rohanás. Csak a csend, amit nem szakít meg a villamoscsengés, a föld illata egy reggeli séta közben, a napsütötte gyümölcsösök látványa. 

Ezek azok a részletek, amikhez a városi irodaéletben ritkán jutunk hozzá.

Egy jól sikerült vidéki csapatépítő pontosan erre épít: segít kiszakadni a megszokottból és közös élményeken keresztül hozza közelebb egymáshoz a csapat tagjait. Legyen szó egy közös főzéssel egybekötött pálinkakóstolóról vagy csak egy csendes beszélgetésről a meggyszedés után, az átélt pillanatok nemcsak kikapcsolnak, hanem össze is kovácsolnak.

Ebben a cikkben összeszedtünk néhány olyan szervezési bakit, amibe könnyű belefutni egy vidéki csapatépítőn, és hogy hogyan kerülheted el őket. Így a szervezés nemcsak könnyebb lesz, de garantáltan olyan élményt nyújt majd, amit még hónapok múlva is emleget a csapat.

1. Ne a flipchart legyen a középpontban

Természetesen nem baj, ha egy vidéki csapatépítőn is van némi szakmai tartalom. De a lényeg mégis az, hogy a kollégák máshogy tudjanak egymáshoz kapcsolódni, mint a hétköznapokban. Ehhez nem feltétlenül kell előadás vagy workshop. Elég egy kert, ahol szabadon lehet bóklászni, vagy egy program, ahol kiderül, ki tud különbséget tenni kétféle almalé között. Ezekben a helyzetekben sokkal könnyebben indulnak el olyan beszélgetések, amik egy tárgyalóban ritkán vagy talán soha nem történnek meg, bármilyen jól szervezett is a meeting.

2. Ne legyen túlszervezve

Sok csapatépítő ott csúszik el, hogy túl sok minden kerül bele. Egymás után jönnek a programok, nincs idő megemészteni az élményeket vagy egyszerűen csak leülni egy kávé mellé, nyugodtan beszélgetni. Pedig gyakran ezekből a spontán, kötetlen helyzetekből születnek a legjobb pillanatok.

Érdemes úgy tervezni a napot, hogy legyen benne legalább egy hosszabb szünet, amit nem tölt ki semmi konkrét. Ilyenkor lehet csak úgy lazsálni a kertben, körbefotózni a helyet (vagy egymást), kicsit szétszéledni vagy épp elkapni valakit egy félórás beszélgetésre, ami bent az irodában hónapok óta nem jött össze.

„Mi azt látjuk, hogy a csapatok nagyon jól reagálnak az ilyen üresjáratokra” – mondja Séra-Szabó Vera tulajdonos-étteremvezető. „Főleg egy aktív program, például kertlátogatás, gyümölcsszedés vagy kóstoló után jól esik egy kis szabad mozgástér, amiben tényleg lehet töltődni.”

3. Szállás? Ne legyen stresszforrás

Egy vidéki csapatépítő megszervezése elsőre mindig kicsit bonyolultabbnak tűnik, mint egy városi programé. Főleg akkor, ha többnaposra tervezitek, és felmerül a szállás kérdése. Pedig nem feltétlenül kell, hogy pluszterhet jelentsen.

A legtöbb csapatnál már az is sokat segít, ha nem nekik kell végigböngészni a környék összes vendégházát és panzióját. „Mi itt vagyunk helyben, ismerjük a lehetőségeket és tudjuk, hol milyen szintű és típusú elhelyezés érhető el. Ha kell, segítünk összekötni a vendégeket a megfelelő szállásadóval, olyannal, aki már fogadott hozzánk érkező csapatokat, és tudja, mire van szükség” – magyarázza Vera. 

Ami pedig a logisztikát illeti: ha nem sétatávolságra van a szállás, a transzfer is megoldható. „Volt már rá példa, hogy a csapat reggelente közösen érkezett a programra, este pedig együtt mentek vissza. Ez is része lehet az élménynek.”

4. Ne mindenkihez egyszerre akarj szólni

Egy csapatépítőn sokféle ember van együtt. Van, aki szívesen mozog, más inkább csak figyel. Van, aki könnyen belefolyik a közös programokba, másnak kell egy kis idő, mire megérkezik. Ezért fontos, hogy a programok között legyen választék: legyen benne valami aktívabb, valami lazább, és olyan is, ami inkább beszélgetős vagy csendesebb.

Ugyanilyen fontos az is, hogy ne legyen minden kötelező. Ha valaki egy adott program helyett inkább leülne egy ital mellé vagy csak nézelődne egyedül a kertben, az is rendben van. Egy jó csapatépítő attól működik jól, hogy nem próbál mindenkit ugyanabba a mederbe terelni, hanem lehetőséget ad arra, hogy mindenki a saját módján kapcsolódjon be.

A szervezésnél ezt érdemes előre átgondolni: melyik program legyen lazább, választható, hol lehet kisebb csoportokra bontani a társaságot. Nem kell mindent együtt csinálni. Sőt, sokszor az is közelebb hoz, ha utána mesélünk egymásnak arról, ki mit élt meg külön.